A ribiszke vagy ribizli (Ribes) a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe tartozó ribiszkefélék (Grossulariaceae) családjnak egyetlen nemzetsége a modern rendszertanok szerint. Körülbelül 100 fajt sorolnak ide.
Fajai az északi félteke mérsékelt égövi területein honosak. Egyes fajokat bogyótermésükért termesztik, ilyen például a vörös ribiszke (Ribes rubrum), a fekete ribiszke (Ribes nigrum) és az egres (Ribes uva-crispa). Számos dísznövényként termesztett faja van, például az arany ribiszke (Ribes aurenum).
Gyógyhatásai
Rendkívül magas C-vitamintartalommal rendelkezik, de rostban, szerves sóban, citromsavban, almasavban, cetsavban, fehérjében, kevés zsírban, szénhidrátban, kalciumban, vasban, magnéziumban, káliumban, nátriumban valamint E-, B1-, B2- és B6-vitaminban is bővelkedik. Rendkívül üde, kellemesen savanykás ízvilága arról árulkodik, hogy cukortartalma meglehetősen alacsony, így a fogyókúrázók és a cukorbetegek is bátran fogyaszthatják. Az utóbbi évek kutatásai kimutatták, hogy daganatmegelőző hatását a benne fellelhető béta-karotinoknak és a flavonoidoknak köszönheti. Jótékony hatásait túlsúly, gyomorbántalom, emésztési rendellenesség, sárgaság, székletürítési gond, magas vérnyomás, veseprobléma, megfázás és influenza esetén is kifejti.
Felhasználása
Gasztronómiai felhasználása meglehetősen széleskörű: számtalan desszert illetve húsok mellé kínált köretek, mártások alapanyagul szolgál. Nyers fogyasztásán kívül, bólé, szörp, bor, gyümölcssaláta, gyümölcskocsonya, lekvár, dzsem is készíthető belőle. Borszakértők a piros ribizlibor fogyasztását egzotikus ételek, szárnyasok, libamáj és vadhúsok mellé ajánlják.
