Uborka

Az uborkát 4000 éve ismerik Indiában, gyógynövényként használták. Gyógyhatásai: vértisztító, vizelet és féreghajtó és kiváló bőrápoló. A tudomány egy új enzimet fedezett fel benne, ami cukorbetegek számára igen fontos, tehermentesíti a hasnyálmirigyet.

Az uborka – cucumis sativus – őshazája India. Vadon élő őse ma is megél a Himalája déli lejtőin. A monszun esőzést megelőző 45 Celsius-fokos hőségben az egyetlen zöldségféle amely ilyenkor is vígan terem.

Az uborka az i.e. 7. században indult világhódító útjára, először a görögök ismerkedtek meg vele, majd később a rómaiak is. Tiberius császár üvegházakat építtetett, hogy télen is ehessen uborkát. A szlávoknak is a legkedveltebb növényeik egyike lett, ők készítettek először 650 táján sós lé felhasználásával savanyú uborkát, vagyis ők találták fel a kovászos uborka elődjét. A sós lében a tejsavbaktériumok elszaporodnak, megerjesztik az uborka cukortartalmát, amitől az megsavanyodik. (Nálunk kedvelt a kovászos uborka. Kenyér élesztőbaktériumai savanyítják meg.) Az így savanyított uborka rendkívül egészséges, antibiotikum-terápia idején a károsodott bélflórát lehet vele regenerálni. Az uborka kedvező biológiai hatásai: serkenti a vese és a belek tevékenységét, salaktalanítja a szervezetet.

Az uborka levét a gyógyászatban egyes bőrápoló krémek (nyugtató, bőrpuhító, tisztító hatású) alapanyagaként használják. Az uborkatej és a reszelt uborka kiváló bőrtisztító, bőrápoló.Nemcsak szépítőszernek használják, de gyógyítani is lehet vele. Az uborkalé vagy uborkapép jótékony hűsítőként hat még az erős fájdalommal járó méhcsípésre is. Napégette bőrre uborkát helyezünk, nem hólyagosodik fel, mert az uborkában gyulladáscsökkentő anyagok is vannak.

Környezeti igénye Melegigényes növény, a hidegre, fagyra érzékeny. Humuszban gazdag, laza, levegős talajokat kíván. Jó eredménnyel csak öntözött körülmények között lehet termeszteni.

Megosztom